Rendezvények

2024. május 29-én szakmai konferenciát tartott a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat a lakiteleki Hungarikum Ligetben. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskolát vezetője, Ferencz Éva képviselte.  

Résztvevők csoportkép, madártávlatból. Fotó: Közi Horváth József Népfőiskola Agyagosszergény Forrás

Kategória: Rendezvények

Megjelent: 2024. június 02

Bővebben …

Egy elszánt és vidám csapat gyalogosan kerekedett föl nemrégiben, hogy személyes élményt szerezzenek a világjáró orientalisták helyi emlékhelyein: Kézdivásárhelytől – Kovásznáig. Ők a legújabb kézdivásárhelyi honismereti túra úttörő résztvevői, akik nyolcórás zarándoklattal járták be avatott vezetőikkel a mintegy 26 kilométeres távot, hogy végül gyalogosan érkezzenek meg idén a 34. Csoma Napok díszmegnyitójára.

Mondjuk ki: történelmet írtak. Az elcsigázott, de boldog résztvevők között faggatóztunk azon melegében, megérkeztükkor. A villáminterjúinkból kikerekedő kisriportot emlékül készítettük el Számukra. Ugyanakkor ezzel kívánunk az ötletgazdáknak és szervezőtársaknak erőt, egészséget, és jövőre további sikeres ismétlést! 


Főhajtás a kézdivásárhelyi temetőben. Fotó: Zöld Nap Egyesület

Ahogyan megírtuk, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a Zöld Nap Egyesület és a kézdivásárhelyi Turisztikai Információs Iroda, illetve a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület összefogásával szervezett honismereti gyalogtúra ötlete a múzeum berkeiben pattant ki.

A kérdés: ismerjük-e, vagy ismerjük-e eléggé Csoma gyalogosan Indiáig megtett útja hazai követőit? Összekapcsoljuk-e Csoma Sándor nevét azokkal a szintén háromszéki neves orientalistákkal vagy utazókkal, akiket éppen ő inspirált? Tudunk-e róla, hogy kik azok közülük, akik kézdivásárhelyi földben nyugszanak?

Mindez kiderül a kisfilmből.
Megszólalók (sorrendben):
Ferencz Éva – Csoma Napok-szervező, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület vezetője
Dr.Dimény Attila – túravezető- ésszervező, az Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője
Ráduly Attila – szervező, a Zöld Nap Egyesület vezetője
Bende Tünde, Dobrea Eliza – XII. B, Gábor Áron Szakképző Líceum, Kézdivásárhely
Csáki Ernő – tanár, Gábor Áron Szakképző Líceum, Kézdivásárhely
Narmin Suleymanova – Azerbajdzsáni önkéntes a Zöld Nap Egyesületnél
Derya Yavlar – Törökországi önkéntes a Zöld Nap Egyesületnél
Venczel Tamás – XI.B, Nagy Mózes Főgimnázium, Kézdivásárhely

Melyek voltak az emléktúra állomásai?

– gyülekező reggel 9-kor Kézdivásárhelyen a felújított volt székely katonanevelde udvarán.
Honismereti apropó: Csoma ösztöndíja. Kőrösi Csoma Sándor 1835-ben száz aranyat küldött haza Indiából, hogy az összegből ösztöndíjat létesítsenek a tanintézmény diákjai számára. 
– Jakabos Ödön emléktábla
– református temető: dr.Bálint Gábor sírja – dr. Borcsa János irodalomtörténész kíséretében
– református temető: Jakabos Ödön kriptája – dr. Jakabos Éva és dr. Jakabos Sára, Jakabos Ödön húgai kíséretében
– Szentkatolna: dr. Bálint Gábor emlékét őrző szobrok, a nevét viselő iskola,
– Gelence
– Haraly­: római katolikus templom és temető
– Zabola: Csángó Néprajzi Múzeum, és a kazettás mennyezetéről híres református templom
– Kovászna, 34.Csoma Napok

A kisriport elérhető egyesületünk YouTube csatornáján. Megtekinthető itt.


Zabolai pihenő. Fotó: Dósa Csaba Forrás

Kategória: Rendezvények

Megjelent: 2024. május 28

Nagyszámú érdeklődő jelenlétében zajlott Kovásznán Gazda József etnográfiai-szociográfiai munkája, a Mindennek mestere című kötet bemutatója. Az est összefoglalója mellett helyszíni képgalériát, valamint Gazda Józseffel a Mindennek mestere új kiadásáról készült interjút is hoztunk.  

Az est hangulata. További képekhez a dedikálásról kattintson ide

A kedélyes hangulatú közönségtalálkozó nyitányán Gazda József tanár úr köszöntötte a közönséget, majd Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke változatos kérdéseire érdekességekkel tűzdelt összefüggésekbe vezette a hallgatóságot.

Mint azt Gazda tanár úr előrebocsátotta, talán a Mindennek mestere az a könyve a művei közül, amely az utókor számára a legfontosabb lehet, lévén több mint 100 mesterség leírását tartalmazza, amely – Atlantisz példájának párhuzamával élve a mai fölgyorsult világban – átmentésre szorul. „Ez egy olyan hatalmas tudástár, amit a jövőnek át kell adni” – fogalmazott Gazda József, elmesélve, ez az oka a könyv anyagának 1970-es években elkezdett gyűjtésének is, és ez az oka a budapesti Hét Krajcár Kiadó általi új kiadásnak is. Mint kiderült, a Püski Kiadónál 1993-ben megjelent első kiadáshoz képest bekerült a könyvbe egy bővítés is a faragott székely kapukra vonatkozóan.

Interjúnk a könyve kapcsán Gazda Józseffel: itt

Ugyan nem tudná rangsorolni, melyik lenne a legfontosabb tíz mesterség, de mint Ferencz Éva kérdésére összefoglalta: az önellátó régi faluban a cipőtől a lakóházig mindent elő tudott állítani a közösség. Gazda József válaszaiból többek között betekinthettünk a házépítés kézműves technológiájába is, melyhez egyébként a kötet gazdag képanyaga nyújt szemléletes támpontokat. A boronaházak készítése olyan tudásanyagon alapul, amit évezredek alatt fejlesztettek ki; mellette viszont a vert falú házak, a vályogtéglából és kiégetett téglából épülő otthonok is a helyi közösségek tudásának része volt.


Gazda József és Ferencz Éva. További képekhez kattintson képtárunkra

Érdekességként hangzott el, hogy a takácsmesterség a Székelyföldre nem volt jellemző, lévén itt minden asszony megszőtte a család szükségleteit, a ruháktól a törlőkig. „Annyira tehetséges, kimunkált, megosztott” volt a székely mesterek tudása, hogy a „lassan készülő pénz” kiadására csak végszükségben volt szükség. Továbbá történetet hallhattunk a túlélés érdekében hadifogságban megtanult cipészmesterségről; vagy a könyv jóslást érintő fejezete kapcsán a „szemmel olvasó”, „jövőbe látó” csángó asszonyokról, akik „nem tudjuk, milyen titkot hordoznak”.

Az adatközlőkkel kialakult kapcsolatokról Gazda József megosztotta a hallgatósággal, hogy az általa „faluzásnak” nevezett útjai több mint 2000 beszélgetése során azt tapasztalta, hogy az emberek nagyon nyitottak voltak, szívesen beszéltek magnószalagra, és magától értetődő nyitottsággal fogadtak szállásvendéget – valamint megjegyezte, hogy ez utóbbi mind a magyar, mind a román családokra jellemző volt.

A hosszú dedikálás egy kedves pillanata. További képeink itt

A kedélyes hangvételű könyvbemutatón számos mulatságos történetet hallhattunk mind a szerző, mint a felszólaló kovásznaiak részéről, akik est végén hosszan dedikáltattak.

„Örömmel ajánljuk ezt a páratlanul szép könyvet mindenkinek, akit érdekel népünk múltja, a régi falu gazdag hagyományaival, s akik érzékenyek a nyelvi színekre, a népi nyelv változatosságára, képszerű gazdagságára.” – ajánlja a Hét Krajcár Kiadó a Gazda József kötetét, amely megrendelhető a kiadó honlapján, illetve, amint arra Gazda József fölhívta a figyelmet, megtalálható a budapesti könyvesboltokban is.

Interjúnk Gazda Józseffel videócsatornánkon itt tekinthető meg.
Iratkozzanak fel videócsatornánkra, ahol a Csoma-konferenciák előadásai is visszanézhetők. Várjuk hozzászólásaikat!

Kategória: Rendezvények

Megjelent: 2024. május 25

Ki tudja ma, mi is az a matingolás, kallózás, síperfaragás? Tudjuk-e, mivel foglalkoztak a csomakőrösiek, gorzafalviak és a dánfalviak, hogyan is néz ki a kézicséplő, ki az a cebres, a szotyros, a gubás vagy a kakasos? Vagy azt, hogyan öntik a gyertyát, szövik a csergét, vájják a teknőt, hogyan főzik a peccset? Ám mindez kiderül 2024. május 24-én, szerdán, 18 órától Kovásznán, Gazda József Mindennek mestere. A falusi tudás könyve című kötete bemutatóján, a kovásznai Városi Művelődési Központ Ignácz Rózsa termében – ahol kézbe vehetjük a közel 600 oldalas kötetet, és kérdezhetjük minderről a Szerzőt is.

Egyesületünk alapítója, Gazda József Kovásznán élő és alkotó művészeti író, etnográfus és szociográfus harminc éve egyéni módszert dolgozott ki arra, miként lehetséges átmenteni a hajdani faluvilág szellemi értékeit: szó szerint lejegyezte 1983 és 1992 között az általa felkeresettek beszámolóit. Az elbeszélések részleteit tematikus csoportosításban szerkesztette, ezáltal a könyvből körképet kapunk a századforduló és a XX. század első felének életmódjáról.

A fényképekkel gazdagon illusztrált kötet alapkiadásban eredetileg a budapesti Püski Kiadónál jelent meg 1993-ban, majd 2022-ben a budapesti Hét Krajcár Kiadónál nyomták újra, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A könyvet Gazda József néhai felesége emlékének ajánlotta, lévén a kötet grafikai megszerkesztése egyben a Gazdáné Olosz Ella textilművész életének utolsó munkája is.
A május 22.-i kovásznai könyvbemutatón a kötet utánnyomásban megjelent és bővített kiadását vehetjük majd kézbe a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola és a Kovászna Városi Művelődési Ház szervezésében sorra kerülő eseményen.



A falusi tudás csodálatos tárházát fölmutató könyvben 105 számozott mesterségre bukkanhatunk – közte a jóslásról is olvashatunk.
A megszólalók sorát Szabó János Rózsa kalotaszegi földműves „polihisztor” szavai nyitják és zárják, aki a földművesség, állattartás, élelmiszertermelés mellett több mint 50 mesterségben volt jártas. A közel hatodfélszáz adatközlő legidősebbike a lőrincrévei Moguly Gyuriné Katona Rákhel, aki a Gazda Józseffel való beszélgetésekor töltötte be néhány hónap híján a száz évet.

„(…) A falusi emberek ismerték a természet titkait, mindig mindenben tisztelték a természet rendjét, s alárendelték neki saját tevékenységüket.” – olvashatjuk Gazda József bevezetőjében. – „Tapasztalataik, ismereteik – melyeket összefogott életbölcseletük – évezredes örökségként éltek bennük. Az egyén közvetlenül kötődött elődeihez, s nemcsak javaikat, hanem tudásukat is örökölte.

Ezt a tudást, ezt a hatalmas ismeretanyagot szándékszik bemutatni ez a könyv. Hősöket sorakoztat fel, a falusi termelőmunkában megtestesülő mindennapi élet névtelen hőseit. Életeket, sorsokat villant fel, és bemutatja magát a munkát, a hagyományos népi mesterségek eszközeit, munkafolyamatait, termékeit. A mesterségek szétágazó szövevényét próbálja számba venni úgy, hogy azok művelőit, művelőinek leszármazottait, ismerőit szólaltatja meg. Elmondatja velük munkájuk sajátos jellegzetességeit, s közben felidézi életüket, a falu egészén belüli feladatvállalásukat, a közösségben betöltött szerepüket. Mindezt az élő, a beszélt nyelv táji színeivel, változatosságával.

 

A megszólaltatott mesterségek egyike-másika már csak az emlékezetben él, nincsenek művelői. És olyanokról is van tudomásunk, melyek teljesen kivesztek, feledésbe merültek, így ezek nem szerepelhetnek e könyv lapjain. Az anyaggyűjtés során azt a célt tartottam szem előtt, hogy a táji, regionális színek is érvényesüljenek, ezért kalandoztam be a teljes romániai magyar nyelvterületet, hogy – a lehetőségek szerint – legalább a fontosabb mesterségeknél minden vidék képviselve legyen. Minden vidék, s minél több nyelvi színezet.

Ajánlom ezt a könyvet az idős falusiaknak, akik – miközben olvassák – újraélhetik munkás, dolgos, vastörvényektől irányított életüket. A már megváltozott körülmények között élő falusi és városi fiataloknak, akiknek a régiek élete modell lehet, s akik e hatalmas tudás örököseivé is válhatnak. Ajánlom a városi mestereknek, munkásoknak, tervező mérnököknek is, akik – minden bizonnyal – sok mindent hasznosíthatnak elődeik ismeretéből a maguk munkájában is. És ajánlom mindenkinek, akit érdekel népünk múltja, a régi falu gazdag hagyományaival, s akik érzékenyek a nyelvi színekre, a népi szak- és hétköznapi nyelv változatosságára, képszerű gazdagságára.(…)” – írja többek között Gazda József a kötete bevezetőjében.

Mindenkit szeretettel várunk 2024. május 24-én, szerdán, 18 órától Kovásznán, Gazda József Mindennek mestere. A falusi tudás könyve című kötete bemutatóján, a kovásznai Városi Művelődési Központ Ignácz Rózsa termébe! A Szerző beszélgetőtársa a közönségtalálkozón: Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke.



Az alábbiakban, ízelítőül, néhány részlet a könyvből:

GYÓGYÍTÁS (526.oldal, in. Gazda József: Mindennek mestere)

Dancs Samelné Teleki Giza (szül.Csomakőrös, 1899):

– Kovásznán Ugron Lajos tudott kenni, nekem is, s a leányomnak is kente a térdit helyre. Kiment a helyiből, itt a faluban nem volt olyan, Ugron Lajos tudta helyretenni. Az én testvéremnek a csípője ment ki a helyiből. Három napig nem mondta, akkor se mondta, de sántáit, elhozták, a fődre lefektette, s azt mondta, má porcogót es kötött a csípeje oda, akkor gomolyát tekert, olyan abroncsoson. Azt a gomolyát a kezibe vette, de jajgatott úgy, hogy a házból kimentek s avval taszította itt a csipejinél, itt a forcsokánál, s ahol nem vót jó, azt észrevette, hogy az nem úgy fekszik, s avval helyrecsinálta. S akkor négy napig nem szabadott megmozdulni, hogy az kössön oda, s akkor még megcsinálta. Ha a dereka leszakad, azt lefektetik a fődre, s azt akkor a hátikon megkezdik a lapockánál, s úgy felfelé a kezikkel úgy megtapogatják, az ajtót kinyiccsák, ahhoz fogóddzék hozzá, vagy a lajtorjához, s rázza meg magát, s helyremejen a dereka.



FORGÁCSKALAP FONÁS (459.oldal, in. Gazda József: Mindennek mestere)

Dancs Lajosné Debreczi Borbála (született: Csomakőrös, 1893):
– Azelőtt szalmaszálakból kötötték, szalmaszál kalapunk vót. Osztán béjött ez a forgács.

Debreczi Lajosné Ferencz Erzsébet (szül.Csomakőrös, 1899):
– Péter Mózesné papolci születésű vót, de már ő asszony vót itt, s ő hozta Dobolyból, kicsi darab forgácsmintát, az ura neki szabó vót, nekifogott, osztán ment ki az erdőre, s fát hozott, három-négy darabot, kipróbálták, hogy melyikből lesz erősebb, osztán ők kezdték. Ez a húszas években lehetett. Zágon is nekifogott, de ott félbehagyták. Papolcon s Kovásznán es kalapoznak, de itt, Kőrösön nincsen ház, ahol ne foglalkoztak vóna vele.

Dancs Samelné Teleki Giza (szül. Csomakőrös, 1899):
– A nyárfa a jó, a simma, tiszta, nem bogos. A tövitől két méterre, s a hegye se jó. Csak a közepe. Az északi jó, a déli nem jő. Ami a déli ódalba van, az törik. Van úgy, hogy egy méterre tiszta, azt kivágják, akkor még egy méterre tiszta, azt es kivágják, s a többit otthagyják. Gazlás mejen az erdőbe végig így a nyárfával, azét tilcsák az erdőpásztorok.

Debreczi Lajosné Ferencz Erzsébet:
– Reggel a szél fútta még a fának a tetejit, s este mán kalap vót régen. De most mán bajos. Most Isten tudja, hogy kapunk egy darab fát. Messziről hozzák. A nyárfát az erdőbe levágták, olyan meterekbe felvágták, elhozták, s mind deszkának – meterekbe – kivágták. Beteszik a gyalupadba, vannak ilyen vasak, avval meghúzták. Húzókésnek mondják, az állítható. Az én fiam is magának csinált kést, dolgozott vele. Meghúzzák avval, s akkor a nagy gyaluval – jó éle van neki, de olyan, hogy még a borotvánál is élesebb – avval gyalulják. Azért kell a húzókés, hogy a szélességet megadja. Egyik ilyen széles, másik olyan széles lesz, ahogy állítja.

 

Dancs Samelné Teleki Giza:
– Minden székely ember tudott gyalulni. Mindenki magának húzta ki gyaluval a forgácsot. Vótak, akik másoknak is csinálták.

Debreczi Lajosné Ferencz Erzsébet:
– Akkor elkezdik fonni. Fonjuk három szállal, négy szállal s öt szállal. A három szálas férfikalapnak megy. A négy szálas csak a szélire való. A kezembe veszek három szálat, s kezdem fonni, mint a hajam. A négy szálast? Veszek kettőt, azt keresztbe teszem, s így megkezdődik ez a négy szálas. A négy szálasnak a széle ilyen cakkos lesz. Az öt szálast női kalapnak csináljuk és gyermekeknek. Mikor levágják a fát, ha azonnal gyalulódik, akkor lesz szép fehér forgács.
Festünk is forgácsot meg, amilyen színbe akarjuk, s akkor közbe ezt es beléfogjuk. Festünk sárgát, pirosat fapáccal. A mintáknak nincs nevük. A többszínűnek jobban örülnek a kereskedők.
A varrást a fejinél kezdte, régen kendercérnával varrták. Elindították a feje tetejit, óvatosan, mikor a fejet kivarrta – csak olyan forgácsból lehet, amelyik jó szíjas –, akkor azt kifordította, s akkor megtűrt egy rámát neki, s ott kezdte. Az osztán magától enged, azt a felit kell mindig hajlítani, s enged, hogy kereken menjen a tű alatt. 

Dancs Lajosné Debreczi Borbála:
– Gépen varrtam. Úgy, apró öltésekkel kellett, karikába. Nagyobbakat es varrtam, s kisebbeket es, s gyermekeknek es.

Debreczi Lajosné Ferencz Erzsébet:
– Ötfélét varrtunk, az egyes a legkisebb, a hármas, a négyes, ötös felnőtteknek való. A gyermekeké egy kerülős, csakhogy jő rá az a cakk. Már a másodiknak két kerülős, s akkor jő a cakk. A hármas-négyesnek-ötösnek annyi kerülés, ahányas, s akkor jő a cakk. De legtöbbet nem mi varrjuk meg, jőnek a kereskedők, s azok elviszik úgy. Télen megfonjuk, s tavaszon felvarrjuk. Egy kalap negyven méterből lesz, annyit kell tenni a motollára.

Beharangozónkhoz a felvételeket a kötetből válogattuk.

Kategória: Rendezvények

Megjelent: 2024. május 14