Fábián Ernő író, filozófus születésének 90. évfordulója alkalmából szervezett emléknapot október 25-én a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola. Egykori tanítványok, rá mentorként tekintő politikusok, meghívott eszmetörténészek, valamint tisztelői koszorúzási ünnepen és emlékkonferencián tisztelegtek a Kovásznán 1934. október 12-én született, és ugyanitt 2001. augusztus 9-én elhunyt személyiségre emlékezve. Az alábbiakban Dolhai István, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője beszéde olvasható.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A hiteles élet mindig időszerűtlen – ez a gondolat jutott eszembe, miközben Fábián Ernő írásait, illetve a róla szóló méltatásokat olvastam a mai ünnepi alkalomra készülve. És minden jel szerint Fábián Ernő időszerűtlen volt, hiszen az értelem, a gondolkodás feltétlen tisztessége és az erkölcsi parancsolatok által irányított életgyakorlat jellemezte. Ezért lehetett korának, nemzetének élő lelkiismerete. Mert ha összegezni kellene Fábián Ernő jelentőségét, akkor ő embertársai és nemzete sorsáért aggódó, annak lehetőségeit józanul, tehát távlatokban mérlegelő élő lelkiismerete volt.
Amikor Fábián Ernőt egy 1990-ben készült interjúban arról kérdezték, hogy miként lehet szavatolni az erdélyi magyarság jogainak visszaállítását, négy feltételt sorolt fel és hangsúlyozta, hogy fontossági sorrendben teszi ezt. A négy feltétel szerinte az uralom nélküli demokrácia, a demokratikus közgondolkodás, az intézményesen is biztosított kisebbségi önkormányzat és kollektív jogok, illetve a gyakorlatban működő nemzetközi jogi biztosítékok. Hozzátette, hogy ha az egyik tényezőről lemondunk, az egész felépítmény összeomlik.
Bizonyára egyetértenek azzal, hogy Fábián Ernő szavai mit sem vesztettek időszerűségükből. A rendszerváltás után Fábián Ernő folyamatosan arra is figyelmeztetett, hogy a hatalmi gyakorlat lényeges dolgokban alig változott: az erdélyi magyarságot másodrendű állampolgárként, sőt ellenségként kezelik. Újra és újra figyelmeztetett annak veszélyére is, hogy az oly nehezen megszerzett jogok csakis akkor érnek valamit, ha azokat valóban gyakorolni akarják, és ha gyakorolni engedik. Saját szavait idézem:
„Alamizsnákból élni csak ideig-óráig lehet. Egyébként sem vagyunk koldusok, kultúrában épp olyan értékesek és erősek vagyunk, mint a többségi nemzet. A jövő, mely felé haladunk, olyan otthonosság létrehozása, amelyben mindenki érzi magát. Ezt csak egyféleképpen lehet elérni: a kisebbségi kulturális és politikai autonómiák rendszerének a kiépítésével. Nincs más járható út. És ez felel meg a közös keresztény európai kultúra kívánalmainak is.”
Milyen igaz és időszerű ez a megállapítása is. Felelősen és mélyen gondolkodó emberként pontosan tudta, hogy az értelem és a józan belátás a történelemben aligha győzedelmeskedhet. Ugyanakkor az is meggyőződése volt, hogy még a legkilátástalanabb helyzet sem mentség az igazságon és az erkölcsi értékeken alapuló küzdelem feladására. Vallotta és gyakorolta, hogy az értelmetlenségben is meg kell próbálni az értelem és a józan ész érvényesítését. Hogy ismét őt idézzük:
„Mert az írástudónak személyes példaadásával is szolgálnia kell a közös vállalkozásban fogant feladatokat.”
A példaadás erkölcsét nemcsak vallotta, de egész életében gyakorolta is. Tudatában volt annak, hogy egyénként csak akkor teljesülhetünk ki igazán, ha őszinte elköteleződéssel, legjobb tudásunk szerint szolgáljuk szűkebb és tágabb értelemben vett közönségünket, szülőföldünket.
Tisztelt honfitársak!
Úgy gondolom, itt és most azzal idézhetjük fel Fábián Ernő emlékét méltó módon, ha kimondjuk: az általa képviselt, pontosabban élt időszerűtlenség az, amire minden időben, így ma is égető szükség, szükségünk van. Engedjék meg, hogy egy közkeletű hasonlattal éljek: e nélkül az időszerűtlenség nélkül világ legkorszerűbb hajója is kormány és iránytű nélkül, az elemeknek kiszolgáltatva hánykolódik a viharos tengeren.
Mert a Fábián Ernő által élt hiteles élet és gondolkodás időszerűtlensége mindenkor érvényes marad, hiszen az élhető és értelmes jövő, közösségünk jövőjének záloga. Ezért marad az ő erkölcsi, szellemi hagyatéka mindannyiunk kincse, amiért hálásak lehetünk neki és saját, jól bevett érdekünkben érdemes megbecsülnünk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dolhai István főkonzul
Kovászna, 2024. október 25.
Fent: Dolhai István beszéde Fábián Ernő szobránál. Lenn: Dolhai István főkonzul tiszteleg a koszorúzáson. Fotók: KCsSKE és Népfőiskola / Szabó Renáta, Tasnádi Levente