Kőrösi Csoma Sándorról a köztudatban, s részben a tudományban is, a régi, még a nemzeti romantika idején kialakult kép él: egy árva székely-magyar önerejéből elindult a magyarok őshazáját megkeresni. E cél eléréséért minden megpróbáltatást elvisel, mert kivételes erkölcsi tulajdonságokkal a legmostohább körülményeken is úrrá tud lenni. Kérdés, hogy az új évezred küszöbén nem kell-e felülvizsgálnunk a Kőrösi Csomáról alkotott, a maga nemében fontos, igaz és veretes képet?
Kétségtelen, Kőrösi Csoma Sándor a magyarok őshazájának megtalálásáért indult Ázsiába.
"Úgyanis én – írja egyik levelében – az eddig valókból tökéletesen megvagyok győződve, hogy a mi elejink ezen vidékről szállottak le mint cultus nemzetek Krisztus előtt több századokkal".
Azt is tudjuk, hogy a keresett őshazát nem találta meg, de egy új tudomány, a tibetológia alapjainak letevésével gazdagította az egyetemes tudományt, a maga módján ő is, mint Bolyai János,"semmiből egy új világot" alkotott. De nem szabad azt hinnünk, hogy Csoma amolyan légtürestérfélében foglalkozott volna a tibeti kultúrával, csak az említett romantikus kép hívei tekintik a tibeti nyelvvel és kultúrával foglalkozást furcsa eltévelyedésnek. Csoma Sándor már a Göttingában tanultak révén tudta, hogy a lámakolostorok a nemzeti tudományosság számára is fontos tudnivalókat rejtegetnek. Mondhatni, tudatosan vállalkozott a szótár, a nyelvtan elkészítésére, a tibeti kultúra alkotásainak átfogó ismertetésére, lényegében azzal lett a kultúrák egymáshoz való közelítésének tudós művelője.
Elsőként közvetítette a tibeti kolostorokban rejtőző vallásos és tudományos műveket, még a zanglai kolostorban megállapította, hogy a tibeti irodalom csaknem egészében az indiai eredetű szanszkrit hű és pontos fordításából áll, az első európai tudós, aki a Kandzsur (A lefordított parancs) és a Tandzsur (A lefordított tanítás) elnevezésű két nagy irodalmi gyűjteményt végig lemásolta és megismertette az európai kultúrával. A Notices on the Different Systems of Buddhismus (Jegyzetek a buddhizmusról) című írásában bebizonyította, hogy a lámaizmus a buddhizmus különböző ágazatainak szintézisét képviseli.
Kőrösi Csoma a kultúrák közvetítésében nemcsak az európai keresztény kultúrában ismeretlen tibeti kultúra befogadtatására vállalkozott, hanem a protestáns vallásos-irodalmi alkotások fordítására is. Aprotestáns misszionáriusok felkérésére imakönyvet, zsoltárokat is fordított, s ezekben a fordításokban, ahogy azt Baktay Ervin írja "benne volt az erdélyi kálvinista templomok hangulata". Így lett Kőrösi Csoma a tibetiek Szenczi Molnár Albertje.
A kultúrák kölcsönös megismerése és közvetítése Csoma Sándort tudatosan foglalkoztatta, mintha megsejtette volna a harmadik évezred nagy feladatát: a kultúrák találkozásából keletkező új szintézis megalkotásának sztükségességét.
Ezzel a hipotézisünkkel a kívánatos új Kőrösi Csoma Sándor kép egyik lényeges vonását érintjük. Ugyanakkor az életmű e jelentőségének kikristályosítására szükségessé teszi a történetfilozófiai dimenziók körvonalazását is.
Arnold Toynbee szerint a XIX. század a nyugati civiLizációt tökéletesebbnek minősítette, és közben a világ összessége egyetlen nagy társadalommá alakult át. A nyugati kereszténység ennek az egységnek csak egyik összetevője. Az egymáshoz való hasonulás (pontosabban: a nyugati átvétele) a nyugati civilizáció keretében ment végbe, de elsősége nem fog soká tartani, az elkövetkezendő századok – Toynbee is a harmadik évezredre gondolt – a kiegyenlítődés felé fognak haladni, Occidens szerényebb helyre szorul vissza. E kiegyenlítődésen a kultúrák értékrendjének közeledését és szintézisét kell érteni. Ha ezt tekintjük globálisan a jövő távlatának, akkor Kőrösi Csoma Sándor vállalkozásának, alkotásainak jelentősége a történelmi időben növekedni fog.
Mi történt? Az egyetemes történelemben a Krisztus utáni második évezred fordulóján kialakultak a most is létező európai népek és kultúrák.
A XVIII. században és a XIX. század elején pedig létrejöttek a nemzetek és nemzeti kultúrák, de a történelem szubjektumának ezen alkotásai az azonos kultúrkörökön belül is elszigetelődtek, részben felbontották a középkorra jellemző keresztény egységet, a partikularitások jutottak uralomra, amelyek elkerülhetetlenül vetélkedéshez vezettek. Amikor megindult az ázsiaiak és a többi kontinens népeinek Nyugathoz való hasonulása, az átvevők a nemzeti partikularitásokat részesítették elónyben.
A nemzeti problematika napjainkban az Európán kívüli népeknél is éppoly gondot okoz, mint az európaiaknál. Azok, akik nem hagyják a nemzeti öncélúságtól magukat vezettetni, érzik a nemzetbe zárkózás elégtelenségét, ember voltunk, az emberi lét hitelessége mindenütt megkívánja a partikularitásoknál tágabb szintézis alkotását. Az egységesíőt szintézis azonban nem a partikularitás nemzeti szűkítését, még kevésbé megszűntetését jelenti, hanem az egyetemes emberi lét szükségeihez, jussaihoz igazítását.
Az egymáshoz való közeledés elképzelhetetlen a nemzettudatok korszerűsítése nélkül.
Kőrösi Csoma Sándor ebben is értékeset és hasznosat alkotott. Azzal a gondolattal indult Keletre, hogy megkeresse a magyarok őshazáját és ott maradt rokonait, amikor ennek bizonyosságát nem találta, nem vállalkozott nem igazolható mítoszok kitalálására. Tudós volt és nem mítoszteremtő ideológus. Kőrösi Csoma Sándort őstörténeti mítoszok (részben ezek torzították el az európai nemzettudatokat) alkotásától megmentette fejlett kritikai érzéke, semmi sem kényszeríthette a tények kiforgatására. A tévedések mindig és mindenkor a valósággal és a kritikai gondolkodással nem egyeztethető hipotézisek biztos tudássá emeléséből keletkeznek. A hipotézis – az is amit Csoma mindvégig elfogadott – önmagában nem okoz azonosságzavart.
Az oly fontos őstörténeti hagyományokat nem bálványoknak kell (kellene) elfogadni, hanem kiindulópontnak, kezdetnek. Megtévesztó és félrevezetó egy nemzetnek olyan imaginárius őstorténetet írni, amely valójában nem az ő története.
A kritikai gondolkodás és attítűd egyik korai megvalósítója éppen Kőrösi Csoma Sándor, aki hipotézisein nem lépett túl, mert igazolni nem tudta, de felismerte a kultúrák közelítésének roppant jelentős feladatát. Az új Európa, amelyről annyit beszélünk és írunk egyazon kultúrán – jelesen a keresztény európain – belül is, csak a különbözőségek egységével jöhet létre, a mítoszok és az eltorzított nemzettudatok megtisztításán keresztül.
Az emberiség jövője azonban nem szorítható le az európai problémákra.
Ennél sokkal összetettebb a feladat: a kultúrák értékrendi és erkölcsi közelítését kell megoldani, a hiteles emberi léthez szükséges közös megtalálásával. Ehhez egymást kell jobban megismernünk, ennek a feladatnak volt első megsejtője az Ázsiába útrakelt székely-magyar vándor.
A harmadik évezrednek ez lesz talán a legnagyobb vállalkozása, ha emberként akarunk élni a nektünk juttatott helyen. Mert mindenik kultúra – a buddhista is, melyet Kőrösi oly nagy szorgalommal kutatott – a maga módján és jellege szerint megtalálta az embernek valót, azt a közöst, mely létünknek értelmet és humanista tartalmat ad.
- Forrás: A szöveg a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési egyesület által 1991-ben szervezett Csoma Konferencián hangzott el. A teljes kiadvány fellapozható a Flórián Csaba által készített digitális adatbázisunkban.
- NÉVJEGY: Fábián Ernő (Kovászna, 1934. okt. 12. – 2001.aug.9.) közíró, kritikus.
- Sepsiszentgyörgyi középiskolai tanulmányai után a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem-filozófia szakos képesítést (1956). Illyefalván kezdte tanári pályáját, 1960 óta szülővárosában tanít. A Korunk hasábjain közölt tanulmányokat az ismerethalmozás és önálló gondolkodás helyes arányairól (1969) s a vidéki értelmiségről (1971); ifjúsági sikermodelleket állított fel (1972); A hitvitázó ideológiája c. tanulmánya (*Korunk 1979/6) új, elfogulatlan képet ad Szabó Dezső személyiségéről. Tájékoztató írásait, könyvelemzéseit, világirodalmi szemléit közli az Igaz Szó, A Hét, Tanügyi Újság, Megyei Tükör és a szegedi Tiszatáj. Vidéki helytállás és korszerű művelődés egyeztetését hirdeti, a nemzetiségi kérdés társadalomelméleti megközelítése, az etnikai tudat szociológiája foglalkoztatja. A Látóhatár (Kv. 1973) című filozófiai-ideológiai antológiában az "eszközember" elemzésével szerepel. Önálló kötetei, részletes életrajza.
Nyitókép: Fábián Ernő mellszobra Kovásznán. Vargha Mihály szobrászművész munkája. (2011. november 18.)
Ajánló: a 2024-es Csoma konferencia előadásai videosorozat.