A Kőrösi Csoma Sándor tibeti dalai a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület által 1991-ben, Csoma születésének 150. születésnapjára meghirdetett pályázatának I. díjas költeménye (megosztott I. díj Lászlóffy Aladárral: Kőrösi Csoma Sándor - Tibeti kantáta).
Ferenczes István:
Kőrösi Csoma Sándor tibeti dalai
árva madár árva vagyok
mint az Isten s messzi népem
fagyban múlok üszkösödöm
fehér lótusz tömlöcében
fehér lótusz siralomház
hull a hamu hull a dér rám
harmatot iszom csalánról
sárral kevert jázmint eszem
jázmint eszem sárral némán
én vagyok ki otthon meghalt
jártam poklon szivárványon
szantál erdőkbe száműztek
szantál fában bújdos az ősz
elárul mint engem az út
ezer sziklát rémül mögém
gyémánt tigris türkiz párduc
párduc éjben tugris télben
őzgidák pásztora voltam
bölcsek kövére hull könnyem:
elfogy szavam mint a kenyér
Hold-kenyerem lassan elfogy
testvéreim égben járnak
kihalnak a rokonok is
országom széttépett kócsag
kócsag felhő esőt hullat
talán otthon sincsen hazám
nincsből bujdos el seholba
mint a holló ki súlyom volt
holló Hold és súlyom Nap közt
rokontalan csillagom van
imamalom őröl gyönggyé
ördögtáncot lejt a Tejút
ördögöknek sövényese
körül kerít a pusztulás
láz jön értem a mocsárból
tengert álmodik énkörém
mint a tengerbe szórt hamu
egyre fájóbb kín a sorsom
utamon már darvak szállnak
az örök hó magasába
Himalája örök hava
hattyú ének égi inge
arcom fölött tép el Isten
hulljál hulljál Dardzsilingre
1992.