Köszönjük a Székelyhonnak és Kocsis Károlynak a Mikó-eseményünk népszerűsítését!
Gróf Mikó Imréről Kovásznán és Zabolán
„Aki nem látta, nem hiszi el azt a barbárságot, amit a mócok az én szent városommal és kollégiumommal elkövettek” – ez is bekerült a zabolai gróf Mikó Imre mondja az életrajzát taglaló könyvbe, amit szerdán, 18 órakor mutatnak be Kovásznán.
A székelyföldi származású, jelenleg Budapesten élő Hegedűs Imre János 2024-ben megjelent, Toronyember fekete utakon. Gróf Mikó Imre életregénye című könyvét szeptember 3-án, szerdán 18 órától mutatják be a kovásznai Csoma Emlékközpont és Népfőiskola Piliske u. 2-es szám alatti épületében. A dedikálásra is alkalmat kínáló eseményen az írót Lepp Gazdag József kérdezi.
Szeptember 4-én, csütörtökön, gróf Mikó Imre születésnapi jubileumán délelőtt 10 órától a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület látogatást szervez Orbaiszék nagy szülötte megkeresztelésének helyszínére, a zabolai vártemplomba – tudtuk meg a civilszervezet vezetőjétől, Ferencz Évától, aki – Gazda József tiszteletbeli elnök mellett – egyben a kettős rendezvény házigazdája szerepét is betölti. Ez alkalommal koszorút helyeznek el a templomkertben álló gróf Mikó Imre-szobornál.
Emellett a kovásznai városnapok idején gróf Mikó Imre életpályáját, szellemi hagyatékát bemutató magángyűjteményt tekinthetünk meg az Iskola utca 6. szám alatti Janka-lakban, ahol naponta 9 és 12, valamint 15 és 18 óra között fogadják a látogatókat.
Az Erdély Széchenyijeként is aposztrofált gróf Mikó Imre 200 évvel ezelőtt, 1805. szeptember 4-én született a háromszéki Zabolán, gróf Mikó Zsigmond és Ugron Julianna harmadik gyermekeként. A reformkorban tisztségviselő volt a Guberniumnál, 1847–1848-ban Erdély főkincstárnokaként, 1848-ban rövid ideig főkormányzó-helyettesként tevékenykedett, az abszolutizmus idején a magyarság első számú vezetőjévé lépett elő.
1860–1861-ben ideiglenes főkormányzói, 1867 és 1869 között közlekedésügyi miniszteri székben ült, miközben a közéletben, valamint az egyházi életben is számos rangos tisztséget töltött be. Számos nagy jelentőségű intézmény talpra állításában, megalapításában vállalt meghatározó szerepet, mint ahogy a Magyarországot Erdéllyel összekötő vasúti pálya kiépítése, valamint az állami vasúttársaság, a mai Magyar Államvasutak Zrt. jogelődjének megalapítása is nevéhez fűződik. 1867-től 1876-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöki tisztségét is betöltötte, elsőként.
Mindvégig az általa megfogalmazott jelige – „Nem dicsőségre vágyom, hatni akarok” – élt és tevékenykedett, 1876. szeptember 16-án hunyt el Kolozsvárott. A családi ereklyék egy részéből tavaly októberben tárlatot rendeztek be a Székely Nemzeti Múzeumban. (Forrás: Székelyhon.ro)